A Bay Zoltán Kutatóintézet megalapítását 1992-ben Pungor Ernő akadémikus kezdeményezte, aki egész életében a tudomány, az ipar és az innováció közötti szoros együttműködés elkötelezett híve volt.
Meggyőződése szerint a jövő sikeres gazdaságát azok az országok alakítják, amelyek képesek a kutatási eredményeket gyorsan és hatékonyan alkalmazni a gyakorlatban.
Az intézet megalapításával az volt a célja, hogy hidat képezzen az alapkutatás és az ipari megvalósítás között, elősegítve a fiatal kutatók itthon tartását, és versenyképes alkalmazott kutatási tevékenységet biztosítva számukra.
Pungor Ernő szerint az alkotáshoz nem elsősorban pénzre, hanem gondolatra, kreativitásra és elhivatottságra van szükség – ezt a szemléletet kívánta megerősíteni egy olyan kutatóintézet létrehozásával, amely nemzetközi szinten is megállja a helyét, és hozzájárul Magyarország technológiai fejlődéséhez.
A kutatóintézet névadója, Bay Zoltán (1900–1992) fizikus, az alkalmazott tudomány egyik legnagyobb magyar alakja, akinek neve máig a tudományos igényesség, a nemzetközi gondolkodásmód és a gyakorlati technológiai újítások szimbóluma.
Legismertebb eredménye az 1946-os holdradar-kísérlet, mely során a világon elsőként sikerült rádióhullámokat visszaverni a Hold felszínéről, bizonyítva az űrtávközlés és a radartechnológia jövőbeni lehetőségeit.
Bay Zoltán munkásságának középpontjában mindig az emberiség jövőjét előmozdító technológiai fejlődés állt. Életműve kivételes példája annak, hogyan kapcsolható össze a fizikai kutatás, a mérnöki gyakorlat és a társadalmi hasznosság. E szellemiség mentén választottuk őt intézetünk névadójának – tiszteletből, de iránymutatásként is.
A Bay Zoltán Kutatóintézet ma is az alapítók örökségét viszi tovább: célunk, hogy a magyar tudományos eredményeket ipari, piacképes innovációkká alakítsuk, hozzájárulva a nemzetgazdaság fejlődéséhez, miközben megőrizzük és ápoljuk a kreativitás, tudományos igényesség és társadalmi felelősség értékeit.
